Az utóbbi hetek időjárása többnyire kedvezett a kertépítésnek. Nincs ez másként ezen a héten sem. Két hete belekezdtünk az újjá álmodott kert kivitelezéséhez. Ehhez eltávolítottuk és leaprítottuk a szükségtelen fákat és bokrokat. Előkészítettük a területet, majd kitűztük a kert fontosabb vonalait. Most eljött az ideje, hogy a szó szoros értelmében az építésbe is belekezdjünk.
Első és rendkívül fontos, az ágyásszegélyek elhelyezése. A választék széles, képzeletünknek csak a pénztárcánk szabhat határt. Ágyásszegélyt kétféleképpen lehet lerakni: "szintben" és "kiemelve". Anyaga lehet kő, beton, fa vagy akár műanyag is. Úgy érdemes választani, hogy figyelembe vesszük hova és mihez szeretnénk használni. Pázsit szegélyezéséhez érdemes szintbeni szegélyt választani, ami van olyan széles, mint a fűnyíró kereke, így megspórolható a külön szegélynyírás. Ez lehet általában bármilyen térkő, kisméretű tégla. Léteznek már könnyen hajlítható - ívre formálható műanyagok is, illetve fémből készült hajlítható szegélyek (bár ezek vékonyak, igazából csak elválasztásra alkalmasak, a fűnyíró kereke nem ezen halad, hanem lecsúszik mellé). De ha egyenes szegélyről van szó, akkor lehet, akár kezelt, megfelelő méretű gyalult oszlopból is. A lényeg, hogy a szegélyt mindenképp 5-7 centiméter jól tömörített sóderágyba vagy betonba ágyazzuk. Lehet szimplán a földbe is ásni, viszont - főleg homokos, nem kötött talajoknál - úgy előbb-utóbb kimozdul, nem lesz tartós.
Kiemelt szegélyre akkor van szükség, ha szintkülönbséget szeretnénk áthidalni - például az ágyás magasabban van, mint a gyepünk - vagy egyszerűen csak nekünk jobban tetszik. Természetesen ez a fajta szegély ugyanolyan jól kivitelezhető térkőből, téglából. Vannak speciális, fából készült szegélyek illetve műanyagok is. Fontos, hogy a kiemelt szegélyek legalább magasságuk feléig a földben/beton- vagy kavicságyazatban legyenek, enélkül instabilak lesznek. Méretüket eszerint gondoljuk át: tehát ha szeretnénk egy 10 centiméter magas ágyást szegélyezni, akkor legalább 20 cm magas szegéllyel kell számolnunk.
Amennyiben nem okoz problémát, hogy nyírnunk kell a szegélyt is, illetve a fák kivágásából maradtak 5-10 cm átmérőjű fahasábjaink, akkor azok a földre fektetve - költségtakarékosan - megoldják a szegélyezés kérdését. Viszont ezek inkább díszítő szegélyek, sosem lesznek igazán stabilak.
Ha terveztünk kerti tavat, akkor eljött az ideje a megépítésének. A kerti tó - imitálva a természetes voltát - a telek legmélyebben fekvő részében kell elhelyezkedjen, formája elliptikus. Méretétől függően pontosan meg kell határoznunk, hogy mit szeretnénk látni benne. Ha például halakat is, akkor 1,5 méternél nem lehet sekélyebb a legmélyebb ponton, mivel odáig nem fagy be teljesen és a halak odalent kibírják a telet. Élelemre természetesen szükségük van, ezért illetve az oxigén ellátottság miatt enyhébb időben törjük fel a jeget, gondoskodjunk a halak megfelelő táplálásáról télen is. Növényekből is válogathatunk: van amelyik a mélyvizet szereti, van, amelyik csak sekély vízben él. Sokan szembesülnek azzal, hogy meredek falú tavukon nem marad meg semmilyen aljzat, ezáltal folyamatosan a fekete fólia néz vissza rájuk a víz alól. Ezt kiküszöbölendő érdemes a tó oldalain viszonylag lankásabb rézsűt kialakítani. Szintén sokan elfelejtik, hogyan is kell lerakni a tóba a fóliát: A kiásás után a meder falát tömöríteni kell, erre 5-10 cm vastagságban terítsünk homokot.
Ezután kell a geotextíliát elhelyezni, abból is a vastagabbat. Ennek mérőszáma általában g/nm. Ágyások gyom nélkül tartásához a 130 g/nm-es megfelelő. Viszont a tóban a fóliát kiszúrhatják a kövek és a gyökerek, ezért geotextíliából 200 g/nm-nél ne vegyünk vékonyabbat. Ennek a tetejére kerül a tófólia, amire a későbbi problémák (szakadás, kilyukadás) elkerülése végett érdemes inkább kicsivel többet áldozni. Általában az 1 mm vastag fólia elegendő, viszont minnél nagyobb tavat képzeltünk el, annál inkább szükséges szakember bevonása is.
A tó szegélyének stabilnak kell lennie, meg kell tudnia tartani a víz és a fólia súlyát is, esetleg minket is, ha ráállunk. Emiatt betonba ágyazott kerti szegélyt ajánlok, ezen legalább fél méteren át kell hajtani a fóliát, amit csak akkor vágjunk körbe és rögzítsünk, ha végeztünk egy próbafeltöltést. Így a tóban lévő fólia biztosan elfoglalja a neki szánt területet és elkerülhető, hogy káros feszültségek lépjenek fel később, lerögzítés után. A fóliát a szegélyen áthajtva kell rögzíteni föld vagy kavicstakarással.
A már korábban említett aljzat a tóban lehet kavics, kisebb-nagyobb sziklák esetleg homok is, 5-10 cm vastagságban. A növényeket akár a homok aljzatba elszórva vagy a nekik kialakított ültetőgödrökben helyezhetjük el. A tavunk akkor lesz a legszebb, akkor ad majd természetközeli hatást, ha nem látszik a fólia, még a szegélyen is takarjuk, a szegélynek nem kell kilátszódnia, csak szintje legyen a tó vízszintje felett. A partra ültessünk ún. vízpart-imitátor növényeket (különböző sásfélék - Cyperaceae család megfelelő tagjai illetve különböző díszfüvek).
Elkészültünk tehát a kert fontos vonalaival, a tavunkba is engedhetjük már a vizet. Ezáltal célegyenesbe érkeztünk, a cikksorozat záró részében megismerkedünk a geotextília, a vakondháló helyes terítésmódjával , a különböző ágyástakarásokkal, a pázsit varázslás fortélyaival és elültetjük a növényeket is.
A cikk képekkel illusztrált változata megtekinthető itt: kertesz.blog.hu/2012/10/22/tavas_kerti_oromok