Az utóbbi időben egyre többen igénylik maguk körül a rendezett környezetet, karbantartott kertet és utcafrontot. Sok településen egyre több zöldterületet von intenzív fenntartás alá az önkormányzat, akár a lakók bevonásával. Ezt támasztja alá a sikeres Virágzó Zugló Program is. Ennek ellenére mai napig jártunkban-keltünkben elmegyünk olyan, mondhatni gondozatlan területek mellett, ahol azok a növények nőnek, amelyek gyermekkorunk legjobb tavaszi-nyári játékai voltak. Emlékezzünk vissza rájuk!
A gyermekláncfüvet (Taraxacum officinale), közkedveltebb nevén pitypangot mindenki ismeri. Jellegzetes sárga fészkes virágzata április-májusban nyílik, virágszőnyeget alkotva a réteken. Már virágzása végén járunk, ezért élénksárga koronát már nem csinálhatunk belőle, virágszárain már a repülőszőrös magok vannak. Azonban ha még találunk valamerre, a gyerekekkel még rendezhetünk egy fújó versenyt.
A pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozik, egy- vagy kétnyári gyom- illetve gyógynövényünk. Európában, így hazánkban is őshonos a főleg április-májusban, de még nyáron is virágzó növény. Virágai fehérek, négyszirmú laza fürtökben nőnek. Amiről nevét kapta, az a becőke termése, mely az éktől a szívig mindenféle alakot ölthet, de egyszerűen "táskának" is hívhatjuk. Ha ezeket a kis "táskákat" óvatosan, lefelé meghúzzuk, de teljesen nem szakítjuk le a szárról, akkor a sok kis lógó táska - rázásra - jellegzetes csörgő hangot ad ki. Ki nem próbálta még?
A csillagpázsit (Cynodon dactylon) a pázsitfűfélék (Poaceae) családjának tagja. Hazánkban gyomnövény, melegebb területeken gyepnek termesztik a megfelelően nemesített fajtáit; már alapfaja is jó taposás tűrő. Kerti pázsitunkból igazából kiirthatatlan, mert agresszíven, földalatti tarackokkal és föld felett minden szárcsomónál legyökeresedve terjed, akár több méteres telepeket létrehozva. Tavasz végétől szeptemberig hozza ujjas kalász virágzatát, ami miatt népiesen gólyalábnak is hívják: a fűben heverészve, kettőt leszakítva, gólya módra lehet "lépkedni" vele békára vadászva.
Ha már a játékos növényekről van szó, akkor muszáj szót ejteni a ragadós galajról (Galium aparine), ami a buzérfélék (Rubiaceae) családjának tagja. Hegyoldalakon, cserjésekben illetve árokpartokon gyakran előforduló egyéves növény. Teaként idegnyugtató, altató és vérnyomáscsökkentő hatású, emiatt virágzó hajtását gyűjtik. Apró, fehér vagy zöldes fehér virágai júniustól szeptemberig nyílnak bogas virágzatban. Kúszó szára akár másfél méter hosszú is lehet. Horgas tüskéi és szőrös levelei miatt nagyon jól ragad ruhába, tehát ha hazaérve ilyet fedezünk fel magunkon, akkor érthetővé válik a gyermek kuncogása.
A réti perje (Poa pratensis) a pázsitfűfélék (Poaceae) családjának képviselője. Egyik legértékesebb takarmánynövényünk, természetes gyepben is előfordul, gyakori a nyirkos réteken, legelőkön, kaszálókon, illetve a kertünkben használt fűmagkeverékekben is megtalálható. Évelő pázsitfű, rizómával terjed. Bugavirágzata májustól júliusig nyílik, rövid szárral csatlakozik a szalmaszárhoz. Kirándulások vagy egy séta alkalmával rendkívül egyszerű, mégis szórakoztató játékot játszhatunk vele: Hüvelyk- és mutatóujjunkkal a szár tövét összeszorítjuk, majd felfelé húzva ujjaink között csokrot képez a leszakadt virágzat. Ha a kis csokorból jól láthatóan kiemelkedik egy szál, akkor "kakast fogtunk", ha pedig a csokor egyenletes, akkor "tyúkunk" van.
Ha belegondolunk, akkor világunk tele van szórakozással, csak le kell hajolnunk érte. A sétát vagy a kirándulást könnyen feldobhatjuk az ilyen növények felfedezésével, a velük való játszadozással, segítségükkel gyermekeink közelebb kerülhetnek a természethez és nem feltétlen fogják lebecsülni a köznyelvben gyomokként emlegetett növényeket. Mivel maga a természet kifogyhatatlan, ezáltal a játékos növényekről sem most hallunk utoljára.
A cikk képekkel illusztrált változata megtekinthető itt: kertesz.blog.hu/2012/06/11/jatekos_novenyek