A meteorológia egyre harsányabban zengi, hogy nyakunkon a tél, erőteljes lehűlés, talaj menti fagyok, havazás. A növények többsége ilyenkor levetkőzik és elkezdi aludni téli álmát. Sokan pont ezért nem szeretik az őszt, mivel olyan lehangoló, ahogy a levelek hullanak, borongós az idő. Viszont fordítsuk meg a dolgot: a lombhullató növények természetes rend szerint lekopaszodnak, hogy aztán tavasszal újra a legszebb formájukat hozva gyönyörködhessünk bennük. Ez a természet körforgása. Ha folyamatosan virágozna a Magnolia, akkor nem lenne olyan különleges tavasszal. Ilyenkor ősszel legalább olyan csodálatos a sárguló-barnulú-vörösödő levelek sziluettje, mint a virágbimbók tavaszi nyílása és akkor még nem beszéltünk az ilyenkor tündöklő növényekről. Kerekedjünk fel tehát az őszi lehangoltságból és tegyünk egy sétát fővárosunk legkedveltebb közparkjában, a Margitszigeten.
Már messziről fel fog tűnni, hogy most kissé másképp fest a sziget. A szokásosnál kevesebb a zöld és több a barnás-sárgás árnyalat. Ha sikerül egy derültebb napot kifognunk, akkor lesz igazi az élmény. Higgyük el, a természet nem szomorú, csupán megmutatja nekünk, hogy ilyen formában is tud szemet gyönyörködtető lenni.
Már a szigeti bejárón fogad minket az őszi szín kavalkád, sárgásan csillogó lombozat húzza be szemünket a Szökőkútig. Itt álljunk is meg egy pillanatra. Amint a kihelyezett táblán is olvasható, hamarosan indul a Szökőkút és környékének felújítása. Díszburkolatot, már régóta hiányzó padokat, új cserjéket és növénykiültetéseket, fényjátékot. térfigyelő kamerákat és felújított szökőkutat ígérnek. Eddig is sokan pihentek itt a fűben, az átsétálók ösvénye viszont szabályos "sárvonal" lett egy-egy eső után...most ez rendezett formába kerül.
Továbbsétálva elhaladunk a Casino mellett, ott egy bódéból kürtöskalács illata csapja meg az orrunkat. A hatalmas gesztenyefákkal szegélyezett út az első nagyobb belső rétig vezet. Itt körbenézve a fű zöldje szépen kiemeli a fák ezerféle színárnyalatát.
Már a szigeti vadaspark őzei is őszi bundába öltöztek.
A felújítás nem áll meg a Szökőkútnál, a Rózsakert is megújul. Új rózsaágyások, pergolarendszer felújítás, automata öntözőrendszer és térfigyelő kamerák fognak várni minket hamarosan. A kert érdekessége, hogy fénykorában, az 1880-as években az akkori világ összes (1400!) rózsafajtáját termesztették itt 16 000 példányban.
A víztorony mellett sétálva már messziről látható a sziget egyik legnagyobb platánja, ami koronaformája miatt európai szinten is nyilvántartott fa. Majdnem földig hajló ágait sajnos sokan másszák meg egy fénykép erejéig, nem feltétlen ügyelve a fa korára és értékére. A platán indult a 2012-es Év Fája versenyen, de sajnos nem került be a döntősök közé.
A szigeti séta utolsó állomása a Japánkert, ahol a vízesés hangja teljesíti be a békességet, amit a természet áraszt. A lassan lenyugvó nap utolsó sugarai még megvilágítják a japán juhar tűzvörös színű őszi lombozatát. Hűvösre fordul az idő, de a sziget sötétben is gyönyörű, érdemes megvárni míg lenyugszik a nap és úgy sétálni vissza, a Margit-híd irányába. A sétány melletti lámpasor érdekes, romantikázásra alkalmas formákat világít meg a növényzetből.
Visszaértünk a szigeti bejáróhoz. Remélem, hogy a természet és a sziget csodálóinak ez a poszt meghozza a kedvét, hogy egy őszi élménysétát még beiktassanak mielőtt megérkezik a tél. Valóban gyönyörű a sziget ilyenkor is, kár kihagyni. Irány a Margitsziget!
A cikk képekkel illusztrált változata megtekinthető itt: kertesz.blog.hu/2012/10/28/a_margitsziget_oszi_arcai